Szibilla-könyvek

A legenda szerint a Szibilla-könyvek az i. e. VI. században kerültek Rómába; maga Szibilla kért értük feltűnően magas összeget Tarquinius Priscustól, Róma uralkodójától. A király úgy vélte, hogy Szibilla kilenc tekercs kétes értékű irományt akar neki eladni hatalmas összegért, és meg volt győződve róla, hogy ép eszű ember nem tehet mást, mint hogy visszautasítja az ajánlatot.

Mikor tudomást szerzett a döntésről, Szibilla három tekercset elégetett, majd a megmaradt hatot ugyanezért az árért kínálta, mint amennyit a kilencért kért. Tarquinius meg volt győződve róla, hogy a nő bolond.

Erre Szibilla tűzbe vetett még három tekercset, és újra megismételte ajánlatát - az eredeti árat kérte a megmaradt három tekercsért. Tarquinius ekkor arra a meggyőződésre jutott, hogy az írások rendkívül értékesek lehetnek. Fizetett hát, a nő pedig eltűnt és nem bukkant fel többé soha.

Bár az ókorban számos jósnőt neveztem Szibillának, az, aki Tarquiniusnál járt, Cumae-ből jött, egy dél-itáliai városból, amelyet a görögök alapítottak. Ami a cumaei Szibillát illeti, a tényeket és a legendát nehéz szétválasztani. A prófétanő egy barlangban élt, jóslatait átszellemült transzban falevelekre írta, amelyeket aztán magával sodort a szél. Bár nyilvánvaló, hogy a feladatot századokon át sok nőnek kellett betöltenie, a néphit úgy tartja, hogy csak egyetlen Szibilla létezett.

Ovidius Átváltozások című művében a következőket írta:

" Apollón, a jövendőmondás istene felajánlotta Szibillának, hogy teljesíti egy kívánságát. Ő azt kérte, hadd éljen annyi évig, mint amennyi homokszemet a kezében tart. Szerencsétlenségére elfelejtett örök fiatalságot is kérni hozzá. Végül olyan vénségesen vén és ráncos lett, hogy már csak egyetlen kívánsága maradt, meghalni."

A körülöttük keringő sok legenda ellenére az kétségtelen tény, hogy a Szibilla-könyvek léteztek. Mindig ezekhez fordultak jóslatért, ha az államot veszély fenyegette, de csak akkor, ha a római szenátus így rendelkezett. E rejtélyes könyvek mindenképpen tűz általi pusztulásra voltak ítélve, ugyanis a maradék három könyv az i.e.83-ban pusztító tűzben hamvadtak el.