"Fordul fel és zöldülj meg"

Az ókori Mezopotámiában különösen tartottak a baljós előjelektől, gonosz erők létezésétől. Az itt élő emberek hitvilágában az ártó szellemek között akadtam démonok és halott lelkek is. Leginkább azokról feltételezték, hogy visszatérnek, akik erőszakos halállal haltak meg. Ők ugyanis megragadják az élőket és a fülükön át egyenesen beléjük bújnak.
Voltak lelkek, akik bizonyos betegségeket okoztak. Olyan neveket adtak neki, mint például a "Lélek keze" és szakképzett szelleműzők gyógyították az érintetteket. Óriási mennyiségben keletkeztek bűbájolások, amelyekkel a démonok és a szellemek illetve a boszorkányok ellen küzdöttek.

Szibilla-könyvek

A legenda szerint a Szibilla-könyvek az i. e. VI. században kerültek Rómába; maga Szibilla kért értük feltűnően magas összeget Tarquinius Priscustól, Róma uralkodójától. A király úgy vélte, hogy Szibilla kilenc tekercs kétes értékű irományt akar neki eladni hatalmas összegért, és meg volt győződve róla, hogy ép eszű ember nem tehet mást, mint hogy visszautasítja az ajánlatot.