Az első Stonehange - egy több, mint 90 m átmérőjű körárok és földsánc, illetve kör és téglalap alakban elrendezett kősorok - a feltevések szerint temetkezési hely volt. A külső árkon belül 56 kisebb gödörből álló kör húzódik, melyet egy XVII. századi régész után, aki először adott hírt róluk, Aubrey-gödröknek neveznek. A földépítmény "bejáratától" északkeletre áll az óriási, 7 m magas "sarokkő" (Heelstone).
Az építkezés második szakaszában készülhetett el a Heelstone és a bejárat között vezető föld "sugárút", valamint több megkezdett, aztán abbahagyott kőkör. Ekkor állítottak fel két körben 80 hatalmas kékkő tömböt a terepen, valószínűleg Dél-Walesből, a 210 km-re emelkedő Prescelly-dombokról hozták őket.
Az utolsó építkezési szakaszban létrehoztak egy körülbelül 30 homokkő oszlopból álló körsáncot, a körön belül pedig a megmaradt kékkövekből patkó alakban öt önálló trilitont (két álló kőoszlopra fektetett kőlap) állítottak fel.
A Stonhenge létrehozásához szükséges tudás, tervezés, idő és munka egyértelműen bizonyítja, milyen fontos volt építői számára.
Mi lehetett a rendeltetése?
A kutatók számára a XVIII. század óta ismert, hogy a kövek elrendezése megfelel a nap- és holdciklusok egy-egy szakaszának.
Az 1900-as évek elején Sir Norman Lockyer angol csillagász azzal a feltevéssel állt elő, hogy mivel az építmény tengelye a nyári napfordulón felkelő nap irányába mutat, a Stonehenge obszervatórium volt-
Valamivel később egy műkedvelő angol csillagász, C. A. Newham bonyolult számításokkal csillagászati vonatkozású irányokat kapcsolt össze a Stonehenge különböző részeinek elrendezésével.
Az 1960-as években egy Amerikában dolgozó angol csillagász Gerald Hawkins felfedezte, hogy mind a kövek, mind az Aubrey-gödrök a legfontosabb nap- és holdjelenségeknek megfelelően helyezkednek el. Hawkins azt a következtetést vonta le, hogy a terület nem pusztán obszervatórium volt, hanem valamiféle egyszerű "számítógép", amellyel előre tudták jelezni a nap- és holdfogyatkozásokat. Bár ezeket a következtetéseket a régészek kétkedve fogadták, mások, így 1967-ben a skót Alexander Thom, az oxfordi egyetem mérnök professzora is úgy vélte, hogy a Stonehenge valóban olyan csillagvizsgáló volt, ahol a holdciklusokat tanulmányozták.
Míg folyik a terület tudományos vizsgálata, Stonehenge továbbra is a mesék körébe burkolózik. Egy helybéli legenda az tartja, hogy a hatalmas kékkövek gyógyító varázskövek voltak, amelyeket Merlin, Athur király udvari varázslója bűvereje segítségével hozott el Írországból.
A nagy sarokkő egy mondában is szerepel: Az ördög találkozott egy szerzetessel, aki megpróbált elrejtőzni a kövek között, de még mielőtt elmenekülhetett volna az ördög egy óriási sziklát hajított felé, és a szerencsétlent a sarkánál fogva a földhöz szegezte.
A Stonehenge romjait a néphagyomány mindig is az kelta druida papságtól eredeztette, a tudósok szerint azonban minden kapcsolat lehetősége kizárt. A ma élő druidák, akik nem a kelták leszármazottai minden év júniusában összegyűlnek a Stonehengeben, hogy megünnepeljék a nyári napfordulót.
1985-ben a hatóságok betiltották az ünnepségeket, attól tartva, hogy kár keletkezhet ezekben a csodálatos kövekben, melyeknek a titka várja még az igazi megfejtést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése