Az ókori Mezopotámiában különösen tartottak a baljós előjelektől, gonosz erők létezésétől. Az itt élő emberek hitvilágában az ártó szellemek között akadtam démonok és halott lelkek is. Leginkább azokról feltételezték, hogy visszatérnek, akik erőszakos halállal haltak meg. Ők ugyanis megragadják az élőket és a fülükön át egyenesen beléjük bújnak.
Voltak lelkek, akik bizonyos betegségeket okoztak. Olyan neveket adtak neki, mint például a "Lélek keze" és szakképzett szelleműzők gyógyították az érintetteket. Óriási mennyiségben keletkeztek bűbájolások, amelyekkel a démonok és a szellemek illetve a boszorkányok ellen küzdöttek.
Mezopotámiában már az i.e. 2000-ben is hittek abban, hogy a férfi és női boszorkányok gonosz varázslatokat űznek. Néha pecséthengerekkel ellen varázslatot bocsátottak rájuk védekezés gyanánt. A zöld kőből készült pecséthengert például meg kellett pörgetni miközben gonosz űző ráolvasást mondtak:
"Hej Boszorkány! Boszorkány! Ahogy ez a pecsét pörög, úgy fordulj fel te is vele, színed pedig váltson zöldre!"
Mint ahogy a boszorkányok mindenütt, mezopotámiai társaik is képmást készítettek áldozatukról, de ugyanezzel a módszerrel akár ellenük is lehetett fordulni.
Jó néhány fontos mágikus szertartás létezett, melyet maklu-nak, vagyis égetésnek neveztek. Ilyenkor a varázsigék ráolvasása közepette elégették a boszorkány képmását.
Az ókori mezopotámiai emberek az átkot olyan anyagi létező dolgoknak tartották, mely képes bebújni az ember testébe. Ha valaki átkot gyanított magán, varázslóhoz kellett fordulnia, aki megtalálhatta a baj valódi okát. Ez feltehetően egy rossz tett, vagy akaratlan cselekedet volt. Az illető talán
" - tiszteletlenül viselkedett szüleivel, - szomszédja vérét ontotta, - megátkozott ember kelyhéből ivott..."
Amikor a varázsló rálelt a bajra, adott egy hagymát, egy datolyát, kevéske gyékényt és néhány gyapjúcsomót. Az átok terhe alatt álló személynek először egyenként darabokra kellett szednie, azután varázsigék mormolása közben tűzre kellett vetnie őket:
" - Ahogy ez a hagyma megtisztul és tűzbe vettetik...
úgy tisztuljon el...
minden bűn, gonoszság, kihágás, vétek a testemben lévő fájdalommal együtt..." és így tovább.
A helyi varázslók éltek az átvitel tudományával is. Ha egy gyerek lázas volt, háromszor ráolvasták az oda illő rigmust, majd egy darab lepénnyel tetőtől talpig bedörzsölték a testét és a lepényt kutyák elé vetették. Ily módon igyekeztek elérni, hogy a lázat a gyerekről átvigyék a kutyára.
A mezopotámiai gyógyítók minden bajra ismerték a megfelelő gyógymódot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése